Szilágyi Zoltánra emlékezve

  • szerző: Varga István;
  • fotó: 50 éves találkozó 2013 június

Mi az osztályfőnök, az osztályfőnöki munka? Mester Zsuzsanna, egykori kolleganőm a sok székelyudvarhelyi általános iskolásnak a Móra Ferencben, 1999-ben megfogalmazta a paletta című kis könyvében – egy példatár az osztályfőnökök számára: Egy olyan pedagógiai tevékenység, mely mind a tanulás szervezési, mind pedig a tulajdonság fejlesztési munkában veszi ki a részét. A pedagógus tevékenységének talán legnehezebb területe. Ha csak felsoroljuk az osztályfőnök feladatait – valóban rájövünk, hogy nem egyszerű dolog: különféle adminisztratív teendők elvégzése,családlátogatás,kapcsolattartás szülőkkel,a többi pedagógussal,kirándulások,más szabadidős tevékenységek szervezése, heti rendszerességgel az osztályfőnöki óra ( s ezen kívül a saját tantárgyának a teendői) ilyenkor – még a régóta gyakorló pedagógusoknak is – meg kell találni a megfelelő témát, azt megfelelően feldolgozni, különösebb segédeszköz nélkül. Sem akkor – a XX.század 6. évtizedében, sem most – XXI. században – ilyen tankönyv , hogy ˶osztályfőnökiʺ, nem volt és nincs.

A nevelési célkitűzések mindig az adott helyzet függvényei. Akármilyen társadalmi rendszerben a legfontosabb célkitűzések a következők: a felnövekvő – jövő társadalmának – embere legyen öntudatos, legyen önbizalma, tudjon eligazodni az élet zegzugos ösvényein, legyen rugalmas, nyitott az újra. Tudjon civilizált és esztétikus környezetben egészséges életmódot folytatni, legyen tájékozott, ismerje saját képességeit,értékeit. Tudjon élni a szabadsággal, tudjon ellenállni a rossz hatásoknak, tudjon gazdálkodni idejével, anyagi és szellemi javaival. Legyen igényes, ismerje jogait és kötelességeit, legyen toleráns. Ismerje saját népét, szülőföldjét, környezetét, örökségét. Merje elmondani véleményét, de tudjon másokat is meghallgatni,tudjon a társadalom hasznos tagja lenni.
Nahát, ez bőven elég egy pedagógusnak ( s aki esetleg alul is van fizetve, vagy – mégrosszabb – nem él a hivatásának), hogy azalatt a 3 – 4 év alatt tudatosítsa az osztályában lévő tanítványainak.
Hogy ez mennyire sikerült Szilágyi Zoltán osztályfőnöknek,csak sejtjük, immár 57 – 60 év távlatában. Osztálytalálkozóink során, amelyek elég sűrűn, rendszeresen követték egymást az évtizedek folyamán, minden szempontból kialakult személyekkel, személyiségekkel találkozhattunk.
Én is ott voltam azon tíz fiú között, akik 1963-ban ballagtak 27 leány társaságában, előttünk pedig az oszi – Szuhaj, becsületes nevén Szilágyi Zoltán. Tizenegy évnyi diákoskodásunk alatt egy tanítónő – Kántor Erzsike – valamint egy jó pár osztályfőnök igazgatott. Az utolsó távot Szilágyival tettük meg, a 37 diák (XI.E). Hogy milyen kell legyen egy (jó) osztályfőnök, az csak jóval később tudatosult bennem.Ennek megértéséhez kapcsolódik egy cv, melyet az olvasó elé tárok az alábbiakban. A kicsengetés után az érettségi vizsga – mely Dés városában volt – felért egy nyári táborozással, ha nem lett volna oly nagy a tétje! Ezután hogyan, merre? Érdeklődésem, vonzalmam a földrajz iránt volt. Mivel nem voltam oda eléggé felkészülve, labdába sem rúghattam. Következett volna az őszi katonai besorozás, de ettől való félelem elterelt a teológia felé. Akkoriban rossz híre volt a majd kétévnyi katonaságnak, főleg a magyar és székely fiúk számára.
Nagybátyám, aki lelkész és főszámvevő volt az unitárius egyháznál – ő buzdított arra, hogy jelentkezzem a protestáns teológiai intézet unitárius karára – így lőn. Elvégezvén, kihelyeztek Verespatak – Abrudbánya lelkészének, ahol 3 évet szolgáltam, majd a házasság révén a székelységbe jutottam. Két évet szolgáltam a Nyikó mentén (Székelyszentmiklóson). Ezután otthagytam a lelkészi pályát és világi pályára tértem.

Húsz éven át szállítási dolgokkal foglalkoztam ( egy kisebb, majd egy ún. óriás vállalatnál). A 89-es ˶változásʺ után merült fel a lehetőség, hogy tanítsak -ezáltal kanyarodtam vissza, az egyházhoz, ugyanis vallást tanítottam nyugdíjazásomig. Ez az időszak is nagyon szép és tanulságos volt számomra, éppúgy, mint az előzőek. Életem gazdagabb lett!
Visszakanyarodva Szilágyi Zoltánra – főleg, hogy róla kell írjak és nem magamról – elmondhatom, hogy a történelem szeretete hozzá fűződik, ahogy a földrajzé Schuller Jenő tanárhoz.
Beállítottságom is alapjában véve humán, tehát a reál tantárgyakat nem igen kedveltem – főleg a matekkel volt meggyűlve a bajom.
Úgy a teológiai diákság, mint a lelkészség, majd később a vallás tanári időszak alatt nagy hasznomra volt a történelem ( és a földrajz) iránti szomj, érdeklődés, szimpátia. Tagadhatatlan, hogy a ˶lőkéstʺ 1960-1963 között kaptam – Szilágyi Zoltán tanársága alatt. Mikor éreztem ügy, hogy teljes méltosággal leveszem a kalapomat az Oszi (szelleme) előtt? Az a közelmúltban történt.

Szuhajnak megjelent két könyve, ráadásul mindkettő Székelyudvarhelyen, abban a városban, ahol élek (élünk) 1970 óta:
2006-ban – ʺBeszterce vidék a népek és hegyek szorításábanʺ történeti áttekintés
2008-ban – ʺKisebbségi sors és anyanyelvű oktatás a Beszterce vidékénʺ
A dedikálás szövegében szereplő kívánság miszerint ʺ haszonnal forgasd ezt az ősökről, kortársakról és szülőföldről szóló könyvet ʺ – úm. bejött. ( elnézést a kissé szlenges kifejezésért) említettem, hogy 49 éve vagyok a székelyföld lakosa. Viszont percig sem felejtettem el szülőföldem ( ott nyugszanak szüleim és testvérem), Besztercét és vidékét.
Az elmúlt évtizedekben, kórus szervezőként, idegenvezetőként jó párszor megfordultunk és énekeltünk Besztercén és szórványban ( Radna, Borberek, Bethlen, Teke, Paszmus). Ezen alkalmakkor Szuhaj könyvei, a részletes leírások segítettek, hogy dalostársaimmal minél hitelesebben ismerhessem vidékünket, a szórvány magyar sorsát. Úgyszintén becsültem és elismertem azt a tevékenységet, melyet a politikában, a közéletben fejtett ki népe szolgálatában.( parlament, RMDSZ) Szilágyi Zoltán hagyott hátra egy szép családot – két fiú – több osztálynyi diákot történelem szeretettel megfertőzve.

Ezenkívül próbálta elszórni azokat a magokat, amelyeket a bevezetőben említettem, mint az osztályfőnöki teendők. Hogy ezek a magok termékeny talajba kerültek vagy szikár köves területre? nyitott kérdés..
S végül: hátrahagyott két olyan forrásanyagot Beszterce népéről,múltjáról,mely föltétlenül hiánypotlónak nevezhető.
Áldott legyen az emléke,
Nyugodjon békében!

Székelyudvarhely, 2019.szept.4
Varga István, volt XI.E-diák

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »